Ezt a memét már régebben találtam, és el is határoztam, hogy egyszer kitöltöm. Nehezebb volt, mint hittem: megtalálni azokat a forrásokat az életben, amik talán a legnagyobb hatással voltak rám, a "művészetemre", vagyis arra, ami még jócskán alakulgat.
Mint látható, hét 1x1-es, három 1x2-es, két 2x2-es és egy 3x3-as kép lett elhelyezve - mert ez volt a leírásban. Na de nézzük is az amit.
Hans Christian Andersen: gyermekkorom kedvenc meseírója, élen persze a Kis hableánnyal, a Rendíthetetlen ólomkatonával, a Vadhattyúkkal és a Gyufaárus kisleánnyal. Igazából mind kicsit - vagy nagyon - szomorú, nem kifejezetten kisgyerekeknek való, de én odavoltam meg vissza mindért.
Szecesszió: egy Mucha képpel ábrázoltam, amolyan szerelem első látásra volt. Máig imádom a lágy vonalakat telis-tele virágokkal és hosszú hajú nőalakokkal pasztellszínekben. Magamat persze nem tudom így elképzelni, de valami gyönyörűséges ez a stílus.
Salvador Dalí: akit reményeim szerint senkinek sem kell bemutatnom. Elképesztő, groteszk, lendületes, fájdalmas, nyomasztó, képlékeny, csodálatos: maga a szürrealizmus, részemről.
Győr. A városom. Pont.
Tetoválások: művészet, ahol a grafika és az ember ténylegesen elválaszthatatlan, és csodálatos dolgokat lehet kibontani belőle. Persze csakis és kizárólag az igényeseket sorolnám ide, az urambátyám részegen rámfirkált kategóriát inkább szóvá se tenném.
Guppi, és úgy amúgy halak: talán a kis hableány óta vagyok oda minden vízi létformáért, titokzatosak, szépek, áramvonalasak, sokan színpompásak, még többen meg nem, ezerarcú, hatalmas világ. Bejárhatatlan.
Disney: hercegnők és királyfik, állatfigurák - mindenki ismeri és javarészt imádja őket. Én is.
Indiánok: kiskoromban rengeteg indiánregényt kaptam édesanyámtól. Jóformán azokon nevelkedtem úgy tíz éves koromtól, legyen szó Cooper sorozatáról, vagy Winnetouról, vagy akár az eredeti szerzők különböző műveiről. A természetközeli, büszke, bölcs harcosok, vadászok a furának tűnő nevekkel és a reménytelen harcukkal a sápadtarcúak ellen. Óigen.
Lovak: ahogy állnak, poroszkálnak, ügetnek, vágtatnak, ugranak, nyerítenek, hemperegnek - mindenhogy. Csodálatosak, elegánsak, erőteljesek, büszkék és hihetetlen a kisugárzásuk. Valóságos négylábú csodák.
Tim Burton filmjei: A halott menyasszony, Ollókezű Edward, Sweeney Todd, Karácsonyi lidércnyomás, Aliz Csodaországban - a kacskaringós faágakkal, különös színvilággal annyira tipikus. És magával ragadó, persze.
Madame Red és Grell a Kuroshitsuji című mangából: vigyázat, vörös-túltengés. És pontosan ezért is kerültek ide.
Golgotavirág és pillangó: bár sok más virágot is szeretek, valamiért mindig ennél a cifra, szokatlannál kötök ki. A pillangók meg - ki tudja, miért, de imádnivalóak, könnyedek, gyönyörűek.
Végül de nem utolsó sorban a Hollywood Undead képviseli egyrészt a zenét, másrészt a hiphop beütéssel kicsit a gettót, ahol felnőttem és még mindig vagyok. És mellesleg félvállról büszkén is vállalom a lakótelepet.
De legyen is elég a brainfuckból mára. Így is túl sokat mondtam ( :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése