Mert ez is egy kezdet. Vagy legalábbis lehetne. Mindenesetre első bejegyzés [ezen] a blogon, örüljünk. Mert újabb tárhelyet zabáltatok a privát szutykommal, mert a Mad['s] Worlddel ellentétben itt minimumra lesz állítva a művészeti anyag, ezen a blogon az éppen aktuális nyomor és happiness talál helyet. Azért a dizit igyekszek egyeztetni az előző bloggal, csak azt a kurva lájk gombot felejtettem még el, hogy hogy is kellett anno beraknom, na mindegy. Ami késik - az eljön.
Szóval nyugodt vagyok, hoztam be egy bögrényi szamócaszörpöt is, és majd csak tíz perc múlva esek neki újra a htmlnek. Mert türelmes ember vagyok - és mert úgysem értek hozzá, nem kéne túlságosan erőltetni.
Mint ahogy igazából semmi mást sem: éppen szünetelek a rajzzal is. Ma lepasszoltam az angyalt, holnap talán már Gergő is megkapja a pillangóját. Ja, tegnap meg a Noah szereplőgárdájának első felével végeztem, pedig már azt hittem, sosem juttok el idáig. Csak aztán mégis, és majdnem elégedett is vagyok. A csajfront szerintem elég ütős lett, én Kaorit imádom a legjobban, de Amiru is megdobogtatott pár szívet - talán. Férfiak közül egyértelműen Takuya vitte a pálmát, akármennyire is diszlájkoljuk csórit.
[Amiru-Kaori-Takuya]
Ezenkívül belekezdtem Miri elfjébe is, dee... ráér. Tényleg. Bár gondolkodóba ejt az is, hogy Atisnak mintha a szárnyas keresztes tetkótervhez egy másfajta kereszteset is ígértem volna, de amíg nem rágja a fülem, ráér.
És nézzenek oda, amíg a kezdetekről és anyámkínjáról pofázok, alig jön össze pár sor, de amint a rajzokról kezdek el írni, csak úgy magával ragadnak a mondatok. Szörnyű. Függőség, mánia. És már nagyon lefáraszt, de még mindig, mindig csinálom tovább, elvállalok [szinte] mindent, cserébe nem is nagyon kérek szinte semmit. Egy-egy ceruzát, hasonlót. Az éhező művészek sorára fogok jutni. : D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése