Come-come-comenius

Ma elvileg befutottak a külföldi diákok-tanárok, kezdődik a program. Ebben én most nem veszek túl intenzíven részt, elvégre voltam már egyszer győri találkozón még az előző programban, aztán Svédországba is kijutottam és áprilisban Olaszországba is, mi kell még? De azért valamit csak leteszek az asztalra, vagyis a művészeti szekcióra, és csináltam egy képecskét a megújuló energiaforrásokról, ha már ilyesmi a témánk. De ne is szaporítom tovább a szót, inkább mutatom a képet.

És ha valaki nem értené, itt egy kis leírás hozzá:

 

[a válasz természetesen nem volt. : D]

Havasi Balázs

Nem, én sem tudtam úgy 10 perccel ezelőttig, hogy ő mégis ki. Aztán láttam fbn és dAn is egyik ismerősöm ajánlását, aki szépen leírta, hogy mekkora komolyzenei géniusz a pasas, és hajdecsodálatos koncertje volt tegnap. Gondoltam hogy oké, ez már jel arra, hogy tényleg meghallgassam a linket, és tádám, ide is kozmáltam a laptop elé kb. Szóval ezt most meg is osztom:

 

És persze a többit is érdemes meghallgatni, bár én még csak a Lacrimosát hallgattam végig, dee ezt a hiányosságomat szerintem mindjárt pótlom is.

Véradás

Én voltam. Megint. Köszöntem.

Viccet félretéve, ellógtunk egy napot, kaptunk ötszáz kajapénzt, enni-innivalót és egy jót beszélgettünk. És elméletileg még életet is mentettünk, szerintem simán megéri. Sokan lettek rosszul, amin azért igazából röhögtünk, akármekkora parasztság is, de a szándék a fontos. És szó mi szó, itthon én is elég rendesen bekábultam. De tavasszal is megyek, az tuti! : D

Influence Map

Ezt a memét már régebben találtam, és el is határoztam, hogy egyszer kitöltöm. Nehezebb volt, mint hittem: megtalálni azokat a forrásokat az életben, amik talán a legnagyobb hatással voltak rám, a "művészetemre", vagyis arra, ami még jócskán alakulgat.

 

Mint látható, hét 1x1-es, három 1x2-es, két 2x2-es és  egy 3x3-as kép lett elhelyezve - mert ez volt a leírásban. Na de nézzük is az amit.

Hans Christian Andersen: gyermekkorom kedvenc meseírója, élen persze a Kis hableánnyal, a Rendíthetetlen ólomkatonával, a Vadhattyúkkal és a Gyufaárus kisleánnyal. Igazából mind kicsit - vagy nagyon - szomorú, nem kifejezetten kisgyerekeknek való, de én odavoltam meg vissza mindért.

Szecesszió: egy Mucha képpel ábrázoltam, amolyan szerelem első látásra volt. Máig imádom a lágy vonalakat telis-tele virágokkal és hosszú hajú nőalakokkal pasztellszínekben. Magamat persze nem tudom így elképzelni, de valami gyönyörűséges ez a stílus.

Salvador Dalí: akit reményeim szerint senkinek sem kell bemutatnom. Elképesztő, groteszk, lendületes, fájdalmas, nyomasztó, képlékeny, csodálatos: maga a szürrealizmus, részemről.

Győr. A városom. Pont.

Tetoválások: művészet, ahol a grafika és az ember ténylegesen elválaszthatatlan, és csodálatos dolgokat lehet kibontani belőle. Persze csakis és kizárólag az igényeseket sorolnám ide, az urambátyám részegen rámfirkált kategóriát inkább szóvá se tenném.

Guppi, és úgy amúgy halak: talán a kis hableány óta vagyok oda minden vízi létformáért, titokzatosak, szépek, áramvonalasak, sokan színpompásak, még többen meg nem, ezerarcú, hatalmas világ. Bejárhatatlan.

Disney: hercegnők és királyfik, állatfigurák - mindenki ismeri és javarészt imádja őket. Én is. 

Indiánok: kiskoromban rengeteg indiánregényt kaptam édesanyámtól. Jóformán azokon nevelkedtem úgy tíz éves koromtól, legyen szó Cooper sorozatáról, vagy Winnetouról, vagy akár az eredeti szerzők különböző műveiről. A természetközeli, büszke, bölcs harcosok, vadászok a furának tűnő nevekkel és a reménytelen harcukkal a sápadtarcúak ellen. Óigen.

Lovak: ahogy állnak, poroszkálnak, ügetnek, vágtatnak, ugranak, nyerítenek, hemperegnek - mindenhogy. Csodálatosak, elegánsak, erőteljesek, büszkék és hihetetlen a kisugárzásuk. Valóságos négylábú csodák.

Tim Burton filmjei: A halott menyasszony, Ollókezű Edward, Sweeney Todd, Karácsonyi lidércnyomás, Aliz Csodaországban - a kacskaringós faágakkal, különös színvilággal annyira tipikus. És magával ragadó, persze.

Madame Red és Grell a Kuroshitsuji című mangából: vigyázat, vörös-túltengés. És pontosan ezért is kerültek ide.

Golgotavirág és pillangó: bár sok más virágot is szeretek, valamiért mindig ennél a cifra, szokatlannál kötök ki. A pillangók meg - ki tudja, miért, de imádnivalóak, könnyedek, gyönyörűek.

Végül de nem utolsó sorban a Hollywood Undead képviseli egyrészt a zenét, másrészt a hiphop beütéssel kicsit a gettót, ahol felnőttem és még mindig vagyok. És mellesleg félvállról büszkén is vállalom a lakótelepet.

De legyen is elég a brainfuckból mára. Így is túl sokat mondtam ( :

Fail.

Most kb egy az egybe nyomhatnék Ctrl+C Ctrl+V-t Dani blogjáról, merthogy posztján felbátorodva, bár némi kétes, mardosó érzéssel túrtam bele a spamjeimbe, és voilá, meg is találtam a töridolgozatról érkezett értesítésemet. És tádám, nekem is kettes. Éppen ezért itt nem is szaporítom tovább a szót, egy az egyben kb ami a weiniblogon olvasható.

És momentán mivel nem tudom, hogy sírjak-e vagy röhögjek, olvasok inkább Twálylájtot. Nem mintha szeretném, inkább ennyire siralmas a helyzet. De egyszer még arról is írok bővebben, most még forrást gyűjtök.

Nyelvvizsga 2/3

Túl vagyok a szóbelin is. Reggel nyolcra, elsőként, Hatos tanárnő áldásával. A bemutatkozás laza volt - még mindig ütőkártya, hogy japánul is tanulok, arra mindig felfigyelnek és arról kezdenek kérdezősködni. Aztán a beszéltünk kicsit a környezetvédelemről, ami kicsit gyászos volt, mivel az új adócsomagokból készültem, erre meg vagy egy hónapja rá se bagóztam. De valami csak összejött! Aztán a szituáció, ahol természetesen nem a konferenciatermekről volt szó, hanem fizetésemelésről olyan szóval, amit harmadszorra se tudtam kimondani. Na az már tényleg vicces volt. Végül életem legunalmasabb/egyhangúbb diagramját is leírtam. Summa summarum: szerintem átmentem. További infót talán szerdán kapok. Aztán pénteken jön még a befejező akkord, a labor, aztán majd minden kiderül : )

Háziasszony v0.1

Rendesen benéztem a nyelvvizsgát - csak holnap szóbelizek. De legalább már tanultam rá, elvileg. Gyakorlatilag meg a Harry Potter 6 megtekintése után átmentem házimanóba vagy konyhatündérbe vagy háztartási gépbe, de a reggelimet is normálisan konyhában csináltam - rántotta -, aztán elmosogattam a kiscsalád után, felmostam, és míg Luterra vártam - mert miért is ne, amikor egész nap egyedül vagyok itthon, és igazán jöhetne előbb, na pont akkor késik -, még palacsintát is sütöttem. Kicsit fura volt a tészta állaga, túl levegős, meg picit talán vastagra is sütöttem, de a kóstoló megnyugtatott, mert az íze az igazi, és talán pont ez lenne a lényeg. És mire idáig eljutottam, pont eszembe jutott egy régi rajzfilm, amit igazából mindig is utáltam. A Jetsons. Szóval mai napom illusztrációjaként be is szúrnám az ő robotjukat, akinek sajnos már halvány fogalmam sincs a nevéről.

[Ja és majdnem kihagytam, hogy természetesen a karácsonyi ajándékot ma is készítgettem - és bátran merem állítani, egyre gyorsabban haladok. Talán még tényleg befejezem szenteste előtt : )]

Coeur de Pirate

És mert ezt most találtam meg újra a playlistemben~

Vasárnapi vegyes

Hohó, bal oldalt Sonne szintet lépett. Mármint külsőben is, júj ~

Tegnap amúgy nyelvvizsgáztam, és hát - elkiabálni nem akarom, de az írásbeli kifejezetten könnyű volt, bár a szövegértéses feladatoknál elfogadtam volna azért a szótárhasználat lehetőségét - de ha nem, hát nem. 60 százalék így is meglesz szerintem bőven, illetve minden feladatnál a negyvenes minimál százalék is akkor már.

Pláne, hogy életem eddigi leghosszabb levelét is megírtam! : D

Aztán itthon chill volt, illetve folytatom Luter karácsonyi ajándékát is, és már Diával is megígértettem, hogy tarkón lő, ha még egyszer ilyen eszembe jut. Mellesleg ma azért már látszik, hogy haladok vele, csak faszom, mint ma a _misén_ kiderült, jövő hétvége már advent. Félelmetesen telik az idő.

Tehát a mai napi hátralevő tevékenység: tanulás a holnap reggeli szóbelire vs folytatni aktuális szívszerelmem karácsonyi ajándékát. Nehéz kérdés.

Péntek esti II.

Külön posztban hallgatnivaló, ezüsttálcán a kalandos kilencvenes évekből.

Péntek esti

Most jött el az a pont, hogy tényleg tanulnom kéne. De igazából - elbizakodottnak hangozhat - de nem félek az írásbelitől. Olyannyira, hogy szinte semmit nem tanultam rá: csütörtökön táncoltunk, aztán nyelvsuli helyett Luterral találkoztam illetve hazaérve nekiálltam az ajándékának, ami még ha minden terv szerint is megy, legalább két hetembe kerül. De remélem megéri.

Ma meg rendőrségi prevenciós napon voltunk és bár az eleje valami fantasztikusan szarul indult, értsd: zéró hozzáértés a ppt-s prezentációhoz, a későbbiekben egész jól beindult, a végére meg zseniális volt és sokat nevettünk - máskor meg mondjuk kurvára nyomasztó volt, mint például az összeégett diszkóbalesetes hullák.

Két lufit aztán el is hoztam, azokat Luter kis tesóinak adtam, csak ellesznek vele.

Benéztem focira is, de igazából már rég rohannom kellett volna haza. És most itt vagyok. Még teregetek, aztán tényleg átnézek még valami kis németet.

DIY gadgets

Az előbb kihalásztam a kosárból a bátyám selejtezésre ítélt CD-it, mert hogy én azokkal kezdek valamit. Kerestem is gyorsan némi ihletforrást, és egy nagyon csini kis blogra mutattam, ahol egy rakat kreatív kis cucc van - a leselejtezett cuccok újrahasznosításából. Én be is tettem oldalra, hogy majd mindig nézzem a frisst.

Kóstoló:

Készüljünk nyelvvizsgára.

Persze, biztos is. Feladatlapjaim vannak, kölcsön kapott levélformát szkennelek és ennyi. A csütörtököt kiveszem szabinak és elmegyek vásárolni. Pénteken meg rendőrségi nap, szóval a héten már a suli közelébe alig megyek. Leszámítva persze a táncot, a nyelvsulit és a hétvégi nyelvvizsgát amit 3 azaz három részben fogunk megtartani - tiszta röhej. Bár legalább jövő héten se sűrűn fogok bekukkantani.

Mert tényleg, én is csak arról tudok nyilatkozni, hogy semmi értelme bejárnunk, amíg csak egy-két tárgy folyamán csinálunk bármi tanuláshoz hasonlót - valamint a tanárok valami tanításhoz hasonlítót. De hogy ne legyek egy csinos patás állat hímtagja, nem nevezek nevén senkit.

Inkább folytatom a Disney-maratonomat, most, hogy végeztem a Pocahontassal - akibe mellesleg szerelmes vagyok, valami gyönyörű - szerintem az Anasztáziával folytatom, amiről eddig csak jót hallottam, de sosem láttam.

Mellesleg ma volt új Noah is, ezer hála érte Nikinek.

dA gadget

És óigen, egy rakat cucc került balra is - csak hogy ne legyen már olyan unalmas fehér/bármi más beállítható szín/háttér. A nagy részének semmi értelme, csupán kis mértékben dekoratív - ellenben véletlenül ráakadtam a deviantArtos cuclira is, ami tulajdonképp egész aranyos/praktikus - számomra.

Még körbecsekkolok kicsit, hátha találok még valami hasonló cukiságot - hadd ne mondjam, hogy a google/apple/microsoft hirdetéseket nem sorolnám ide, pedig majdnem beraktam breakinnewz cím alatt.

Már csak egy pofás kis unaloműző játék kéne.

Kedd & Coldplay

Először is, mielőtt bármiféle tárgyra térnék - ötös lett a pénzügyfeleletem, merthogy látni rajtam, hogy sokat tanultam. Ezt szeretném megköszönni elsősorban anyukámnak, a legjobb barátnőmnek, meg a többi barátnőmnek, a barátaimnak, padtársamnak, Enikőnek és Patríciának a képzeletbeli kutyámnak és ki ne hagyjam - a halaimnak. Köszönöm a sok támogatást, amit tőlük kaptam. Tényleg, nélkülük sose sikerült volna! /off.

De szó mi szó, ma igencsak sikeres voltam, főztem is, mégcsak nem is magamnak, de a delikvens túlélte és elvileg még nem is lett rossz, na. A végén tényleg konyhatündér leszek - bár attól azért még megkímélnék mindenkit.

És most jutottam el oda, hogy amíg még tart a sikersorozatom, tanulni kéne valamit arra a nyelvvizsgára is, ha már szombaton lesz. Asszem.

És jelentem, a ceruzát is letettem, legalábbis egy időre. Kreatívkodok mást. Karácsonyi ajándékot. [holvanazmég.]

Most, hogy ide kipötyögtem az előjegyzett teendőimet, még adok némi eszmei értéket a bejegyzésnek:

Hétfő pt. 2 - Misztikus Lájk

Igazából az a gomb hol feltűnik, hol meg nem. Hangulatfüggő, vagy én nem értem. Eddig a másik blogon működött, itt nem, aztán itt működik ott nem - ki érti ezt. Biztos menstruál, vagy az én aurám a rossz.

Mindenesetre megért ez egy második posztot, pláne, hogy lenne még témám - merthogy véget ért Dia regénye, a Hunter is, aminek egy icipicit azért még a hatása alatt vagyok, de amíg nem lesz róla kellő mennyiségű fanartom, arról nem nyilatkozok. Tehát inkább jó éjszakát kívánok egy kis Gorillazzal~

UP: Aha. Ha az egész blogot nézem, nincs like, ha külön az aktuális bejegyzést, akkor van. [Ez mindig így volt?... :'D]

Hétfő

Mert ez is egy kezdet. Vagy legalábbis lehetne. Mindenesetre első bejegyzés [ezen] a blogon, örüljünk. Mert újabb tárhelyet zabáltatok a privát szutykommal, mert a Mad['s] Worlddel ellentétben itt minimumra lesz állítva a művészeti anyag, ezen a blogon az éppen aktuális nyomor és happiness talál helyet. Azért a dizit igyekszek egyeztetni az előző bloggal, csak azt a kurva lájk gombot felejtettem még el, hogy hogy is kellett anno beraknom, na mindegy. Ami késik - az eljön.

Szóval nyugodt vagyok, hoztam be egy bögrényi szamócaszörpöt is, és majd csak tíz perc múlva esek neki újra a htmlnek. Mert türelmes ember vagyok - és mert úgysem értek hozzá, nem kéne túlságosan erőltetni.

Mint ahogy igazából semmi mást sem: éppen szünetelek a rajzzal is. Ma lepasszoltam az angyalt, holnap talán már Gergő is megkapja a pillangóját. Ja, tegnap meg a Noah szereplőgárdájának első felével végeztem, pedig már azt hittem, sosem juttok el idáig. Csak aztán mégis, és majdnem elégedett is vagyok. A csajfront szerintem elég ütős lett, én Kaorit imádom a legjobban, de Amiru is megdobogtatott pár szívet - talán. Férfiak közül egyértelműen Takuya vitte a pálmát, akármennyire is diszlájkoljuk csórit.

 [Amiru-Kaori-Takuya]

Ezenkívül belekezdtem Miri elfjébe is, dee... ráér. Tényleg. Bár gondolkodóba ejt az is, hogy Atisnak mintha a szárnyas keresztes tetkótervhez egy másfajta kereszteset is ígértem volna, de amíg nem rágja a fülem, ráér.

És nézzenek oda, amíg a kezdetekről és anyámkínjáról pofázok, alig jön össze pár sor, de amint a rajzokról kezdek el írni, csak úgy magával ragadnak a mondatok. Szörnyű. Függőség, mánia. És már nagyon lefáraszt, de még mindig, mindig csinálom tovább, elvállalok [szinte] mindent, cserébe nem is nagyon kérek szinte semmit. Egy-egy ceruzát, hasonlót. Az éhező művészek sorára fogok jutni. : D